Marék Veronika A csúnya kislány

Marék Veronika A csúnya kislány Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott: Ági a mackójával, Öcsi, Marika, Andris, Pocak Peti meg Mióka cica. És lakott itt még valaki, a Csúnya kislány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni. - Minek az? Úgyis csúnya vagyok - mondogatta. Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott. A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni. Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek. - Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy! A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést. Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé. Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta: Hát rajtam ki fog segíteni? - És sírni kezdett. Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá: - Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog. A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot meg gombát meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt. Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki - de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb. Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány. A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak. Ez volt benne: KEDVES CSÚNYA KISLÁNY ! NE HARAGUDJ RÁNK TÖBBÉ SOHASEM NEVETÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK! A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott. Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok! Ha rám hallgatsz, szép leszel - felelte Misuli, és füttyentett egyet. Akkor megjöttek a sünik. Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét. - Rajta! - kiáltotta Misuli. És a Csúnya Kislány nekilátott Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában. Nini - kiáltott fel Misuli -, hiszen te nem is vagy csúnya! Csak egy szép ruha kellene még! - sóhajtotta a Csúnya Kislány. Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt: - Én adok neked a leveleimből ruhát! Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni. Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt. Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke. És akkor belépett egy tündér. Senki sem ismerte meg. Megkérdezték tőle: - Ki vagy te? - Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt! Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek. - Rajta, rajta! - kiabálta Misuli. Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a Vége