Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Szeretni jöttem		2015.10.22. 17:48
Szeretni jöttem   Szemem csukva, arcom ragyog. Hahó világ! Hát itt vagyok! Leszülettem, hogy itt legyek, hogy jó legyek és jót tegyek.   Az arcomon mosoly ragyog, amit neked tovább adok! Kérlek, Te is add majd tovább, hadd mosolyogjon a világ.   Lelkem örömmel van teli, s legyen vidám, ki megleli, minden szép mosoly üzenet, mely lángra gyújtja tüzemet.   Én szeretettel bélelem, s nem ronthat rajta félelem. Ne taníts hát félni engem, hadd maradjon béke bennem!   Élni és szeretni jöttem, alig pár nap van mögöttem, Szemem csukva, arcom ragyog. Hahó világ! Boldog vagyok!

A szív és az agy		2015.10.22. 17:46
Az agy olyan mester, mint a munkás ember, aki végzi dolgát, nagy szakértelemmel.   Ám az eredményből hiányzik a lélek, s az agy büszke is rá: – az anyagban élek!   Lám, a szívünk tudja, van fontosabb ennél: – mi lenne, ha élnél, s őszintén szeretnél?   Hidd el, hogy érzéssel, többre lennél képes, mert csodát alkotni, csak együtt lehetséges!

Ébresztő gondolatok		2015.10.22. 17:44
Ébresztő gondolatok   Reggel, ha felébredsz, lassan körülnézel. Várod a csodákat, ma reggel mit érzel?   Szemedet kinyitva fényleni kezd minden, s pompázik világod ezerféle színben.   Hangok szűrődnek be, a világ is éled, csalogatnak csendben, dalba fognak véled.   Megmozdulsz, s a tested minden porcikája, hogy felkelj az ágyból, azt a percet várja.   Kezdj el mozgolódni, élvezd a csodákat: - hogy mozog a tested, a kezed s a lábad.   Járja át a hála szép szívednek mélyét, élvezd ki a percet, egy új nap esélyét.   Mosolyogj és örülj, egy új nap kezdődik! Szemeid sarkában mosoly fészkelődik.   Hagyd, hogy ez a mosoly átkússzon a szádra, hadd fessen jókedvet ébredő orcádra.   Ébreszd a világod, ilyen vidám kedvvel! Legyen ma vidámabb minden egyes ember!   Hisz örökbe kaptunk egy újabb szép napot, légy hát hálás érte, Teremtődtől kapod.   Ha már felébredtél, szeretet vezessen, segíts, hogy a világ teljesebb lehessen.   Élvezd minden percét, amit nyújt az óra! Menj, és mosolyogj rá minden Földlakóra!

A fénykép örök		2015.10.22. 17:42
A fénykép örök   Az idő múlik, elszalad, s a tovatűnő pillanat, akár egy röppenő madár, úgy illan el, ha tovaszáll.   Béklyót kötni rá nem lehet, szelni belőle szeletet, ami kezemben itt marad, erre nem sok módszer akad.   Ám ezt kínálja a fotó, s a szemmel, szívvel alkotó, megállítja, mi megy tovább, s örökre őrzi a csodát.   Nem mindenből lesz bűvös kép, önmagától a hűvös gép alkotni csodát képtelen, önmagában emléktelen.   Kell hozzá művész, képzelet, mely látja a természetet. Ki vissza adja, amit lát, kit megérint a nagyvilág!

Őszi versek		2015.10.22. 17:29
Őszi játék   Lent a földön őszi avar, amit a szél fel-felkavar. Majd leteszi, s dombot épít, újra cserélve a régit.   A sok levél úgy csalogat, hengergőzzem köztük sokat! Vagy bújjak el, s kukucskáljak, s míg rám találsz, addig várjak!   Szétgurul a sok levél, mikor jön egy kósza szél, felkapja, majd elrepül, s itt maradok egyedül.   Jó kedvűn játszik az ősz, a sok levél leelőz. Utolérni nem tudom, szétszélednek az úton.   Aztán megfordul a szél, visszatér a sok levél, majd a földön elterül, s megágyaznak remekül.   Reá fekszem, s nevetek. Jó hogy gyerek lehetek! A sok levél ölbe vesz,   boldogsággal tölt el ez!       Borongós őszben   Az ősz borongva ült a tájra, könnyet hullat, mintha fájna. Eső hull a zöld levélre, barnul, mintha hullna vére.   Szél markol a fák lombjába, törött ágat tapos lába, s közben siratja a nyarat, mely tovaszállt, míg ő maradt.   Az őszi szél néha tombol, van, hol épít, máshol rombol. Néha aztán kedvét veszti, s mit felkapott elereszti.   Rőt avarból halmot épít, felkavarja, majd’ az égig, mintha festéket keverne, mintha szép színt mégse lelne.   Elment a nyár, s fogy a zöld is, aludna a fázós Föld is, avarpaplant húz magára, búsan emlékszik a nyárra.      Ne bánd az őszt!   Itt van az ősz, s a színes tájba vidámságot csak mi viszünk. A szél csak sír, akár ha fájna, mégis örül a mi szívünk. Mert bár a természet megfáradt, s hullatja könnyét, levelét, belőlünk még a jókedv árad, mert ez a világ csoda szép!   Amíg van kivel kergetőzni, s élvezni boldog perceket, amíg a szív képes legyőzni, mert benne él a szeretet, addig az ősz csak hazug vándor, s nem hat ránk bús, konok szava. s nem érdekel, ha százszor ránk szól, hogy közeleg a tél hava.   Az élet körforgás a földön, csak megállók az évszakok, s ha életem örömben töltöm, történhet bármi, én vagyok! Bíz én vagyok maga az élet, s visszatükrözöm szép Napom, míg együtt itt lehetek véled, addig mindig lesz szép napom!   Itt van az ősz, s mi elfogadjuk, mert minden kornak bája van. S bár változunk, önmagunk adjuk, s a lét így már határtalan. Az élet csak egy társasjáték, s a táblán mindig lépni kell! A jutalom, a szép ajándék, s mi együtt fogjuk kérni el!     Ezerszín levél   Tudod, mikor tegnap, “zöld erőben” jártam, szana-szerte szórva levelet találtam. Nagyon szépek voltak, vörös, sárga, barna, s mintha mind én velem, eljönni akarna. Szedegetni kezdtem – először csak egyet, – aztán észre vettem egy szebb, színesebbet. Csodás szépségükkel szinte megigéztek, s beszéltek is hozzám: – vigyél haza, – kérlek! – De hát sokan vagytok, s kicsi a lakásunk, akkor sincs elég hely, hogyha gödröt ásunk. Kénytelen-kelletlen választanom kellett, s ezerszín levéllel fedtem be a kertet…     Őszi fák   Lám, a megfáradt fák levelüket ejtik, a nyár üde zöldjét végképp elfelejtik.   Harmatcsepp a könnyük, hajnalban zokognak, meghajolnak szélnek, múló évszakoknak.   Színes levelekkel takarják a földet, színpompás varázzsal búcsúzkodnak tőled.   Ha lehull a levél, álom száll a fákra, színes avarszőnyeg terül a világra…     Őszi levelek   Mennyi szín és mennyi pompa, mennyi szépség vesz körül! Nézem, ahogy földre szállnak, s kicsi szívem úgy örül. Hull a sok-sok sárga levél, vörös, barna földet ér. Vajon hová tűnt a fákról, a sok nyári zöld levél? Talán a Nap festette be, vagy éjjel a Telihold? Vajon színes festékekkel palettájuk teli volt? Vagy az Ősz volt ez a művész, és titokban alkotott? Bárki volt is, ez az évszak, annyi csodás színt hozott     Ázott fáknak levelein…   Ázott fáknak levelein égi könny csorog, apró szálra összefűzött, fénylő gyöngysorok. Csillognak majd elgurulnak, amint fúj a szél, összezördül, táncba rebben sok, fázós levél. Szürke égen, ólom szárnyon, felhő száll tova, villám végén mennydörög, az Isten ostora. Összerezzen minden állat, szívük megremeg, messze szállt a múló nyár, a napfény. a meleg. Templom tornyán szól a harang, hangja elidőz, temetjük az elmúlt nyarat, itt van már az ősz.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk