Mándy Iván
Csutak és a szürke ló

Rendkívül aranyos, megható, és szórakoztató történet.
A Csutak sorozat egyik legaranyosabb kötete. Ezek a rövid és kedves történetek arról szólnak, hogyan fedezik fel a gyerekek a grundot, tereket a körülöttük lévő világot.
Hogyan lesznek hűséges barátok.

Ebben a fejezetben, kis hőseink, egy levágásra ítélt lovat próbálnak megmenteni.

"A ló iszonyúan sovány. Pálcavékony lábai mintha minden pillanatban összetörnének. Tekintete üres, merev. Lóg a sörénye, gubancos.
Az emberek, akik előbb még a hirdetéseket nézték, most utána fordultak. Egy bekötött arcú tűzoltó is utána fordult. A gyerekek – Csutak mellett – fölálltak az egymásra dobált utcakövek mögül, úgy bámulták.
A szürke ló csendesen követte a kövérkés nőt, patája nem ütött zajt. Mintha a levegőben lépkedett volna, a levegőben rakta volna egyik lábát a másik után.
Mögötte nyurga fiú, faággal a kezében.
Csutak úgy nézte, mint aki nem hisz a szemének.
– Dochnál – suttogta –, a nagy Dochnál.
Dochnál olykor belesuhintott a levegőbe. Közben úgy vigyorgott, mintha rá akarna húzni a lóra.
– Két sarokkal előbb összeesett – magyarázta valakinek.
Újabb suhintás.
– És ezt még utcára viszik, és ezt kocsiba fogják – mondta a tűzoltó a kötése mögül. Mert már kísérte a lovat, akárcsak a gyerekek meg két szatyros nő.
„Mindjárt szólok Dochnálnak” – gondolta Csutak.
De nem szólt semmit. Némán kísérte a lovat."