HARMADIK FEJEZET

1

Lassan haladt a Honolulu-Star. Szingapur hatalmas kikötője közelinek látszott a mesebeli roppant burának tűnő porfátyol alatt, amely befedte.

- Most a legsürgősebbeket, mosolygó idegen - mondta Mr. Irving.

- Parancsoljon, felség.

A hajó korlátjának dőlve beszélgettek.

- Ön semmivel sem törődik. Királyok ezt így szokták.

- Akkor én már eddig is király voltam.

- Szilencium!

- Az mi? Szeretném én is mondani.

- Szilencium annyit jelent, hogy csend.

- Megjegyzem. Szaliceum. Ez is jó szó.

- Figyeljen rám, barátom. Százötven éve atyáról fiúra száll a Boldogság Szigetek trónja. Egyik hősünk kiverte onnan az első angol hódítókat, és a spanyol király akaratából azóta családunk a Boldogság Szigeteken uralkodik. Néhai Mr. Gouldról már említettem, hogy Istenben boldogult nagybátyám, Fernandez régensherceg volt. Nem szerettem őt, de fáj, hogy így kellett elmúlnia.

Fülig Jimmy hátán végigfutott a hideg. Eszébe jutott a rejtély, amelyet talán sohasem fog megoldani. Ki volt a halott, akinek kezét visszatolta a lepedő alá? Ki ölte meg Mr. Gouldot? Hová lett a szekrény? És mi volt ez az egész téboly?

- Azt akarom, hogy megjegyezze a legszükségesebbeket - folytatta az uralkodó. - Semmit sem tud a világról abban a pillanatban, amikor engem helyettesít. Ezt jól jegyezze meg. Semmit! Érti ezt, jóember? Nyolcéves koromig Almirában éltem. Almira a Boldogság Szigetek fővárosa. Azután Isten kegyelméből nagybátyám és nevelőm, aki atyám halála után régensherceg lett, Franciaországba vitt. Itt katonaiskolába jártam. Az utolsó két évben mint az angol király vendége főiskolai tanulmányaimat végeztem. Most váratlanul értem jött a régensherceg. Szingapurban bevárom anyám fivérét, Almira grófját, Sir Egmontot. Derék úr. Minden évben meglátogatott, akár Saint-Cyrben voltam, akár őfelségénél, Balmoralban. Szerencsére nincs Szingapurban, különben nem lehetne elvegyülni az emberek között, mert ő jól ismer. Jelenleg azonban Almirában van.

- Ha megengedi felséged, úgy én is felvilágosítom néhány lényeges tudnivaló dolgában.

- Nagyon kíváncsi vagyok.

- Családomról nem akarok beszélni. Felmenőkről vagy jót, vagy semmit. Bár az én őseim is kiverték annak idején ellenfeleiket, de nálunk csapszék esete forgott fenn, és az ilyen helyeken nem ildomos uralkodni.

- Ön impertinens, de mulatságos alattvaló.

- No lám. Viszont a Szingapuri alvilágban igen jó csengésű a nevünk. Keresse fel a barátaimat.

- Például.

- Például ott van a Tüskés Vanek. Az zseni. Tavaly úgy megrúgott egy postást, hogy még ma is tanulmányozzák a klinikán. Ennek mondja meg, hogy a Nehéz Fridolin üdvözli. Jelenleg Martinique-on van. Kérem, írjon fel mindent, ezek igen hasznos tudnivalók.

- Rendben van. Még be is tanulom szó szerint.

- Az lesz a legjobb. A Kopasztók klubjában az alelnökkel szívélyes viszonyban vagyok. Együtt időztünk a szumbavai fegyenctelepen. Pléhszeműnek hívják. Nyers, goromba ember, de engem szeret. Most jól jegyezze meg és írja fel: Batáviában a fogházfolyosón jobbra van egy lépcső, balra a foglár irodája, és a fal végig zöld olaj, sárga szegéllyel.

- Ez miért kell?

- Csak tessék írni, felség. Nagyon fontos. Ezt igazán tanulja be, mint valami versikét.

Mr. Irving mindent feljegyzett egy piros noteszbe, és elhatározta, hogy meg is tanulja.

- A Velőnek mondja, hogy menjen sürgősen hosszú útra, mert Adenben kiszabadult a Hobbó Fischer.

- Ezt sem értem.

- Majd ott helyben meglátja felséged, hogy ez mind okos dolog, csak jegyezze fel... Úgy.

- Köszönöm. Most menjen, és öltözzön néhai nagybátyám átalakított ruhájába. Jön a révkalauz hajója.

- Hoplá! Felség, ezt valaki ellopta Mr. Gould Fernandez kajütjéből. Okmányok.

És átadta a címeres szarvasbőr táskát. Őfelsége a belső zsebébe tette. Ezek Fernandez régensherceg diplomáciai levelezését tartalmazzák. És most nem érdekelte a diplomácia.

- Köszönöm!

- Felség! Használja jól ki az összeköttetéseimet! Szerencse fel!

- Önnek is, barátom.

Őfelsége kezet nyújtott. Fülig Jimmy szeretettel megrázta, és adott még egy utolsó bölcs tanácsot:

- De a legjobb összeköttetés az alvilágban mégis csak egy jól irányzott ökölcsapás. Ez aztán igazán kézenfekvő, felség...

2

Őfelsége, mielőtt a hajó kikötött, Fülig Jimmy tanácsára vásárolt egy elég tiszta, de kopott ruhát, egy pár kitiport cipőt, trikót és sapkát. Jimmy, igen hosszas rábeszélésre, nekiadta az altiszti revolvert és az ólmosbotot. Az utóbbi felől rövid szakoktatást tartott.

- A bal belső zsebbe tegye, felség, úgy, hogy a szíj felül legyen.

- És ez mire való?

- Hogyha baj van, kissé mozgatja a vállát, és akkor a hóna aljával megérzi, hogy helyén-e az ólmos. Ez egy nyugodt érzés. Az ember közvetlenebbül tárgyal a felekkel.

- Azután?

- Hát amikor komolyabb érvekre kerül a sor, az ember úgy tesz, mintha hanyagul vakarózna, a melle közepén kezdi, lassan a válla felé irányul ez a vakaródzás...

- De ez nem szép. Vakarózni!

- A külvárosban még nem zárja ki az általános műveltséget. Szóval ha a kapirgáló ujjak megérzik a szíjat, akkor suhi!...

- Mi az, hogy suhi?

- Nyolc napon túl gyógyuló, mintegy tizenkét centiméteres zúzott seb, véraláfutásos elszíneződéssel, helyenként a koponyacsonton kisebb repedések.

- Köszönöm.

- Szóval ugyanazzal a mozdulattal, amivel rántja, máris lecsapni a bottal! Éspedig úgy, mintha kalapot csapna a zsebéből a másik ember fejére.

- Szörnyű lehet ez az ütés. Esetleg halált is okozhat.

- Ilyen jó eredményre eleinte ne számítson, felség. A fő, hogy csak egy mozdulat legyen az egész. Így van a pisztollyal is. Rántás közben, még combmagasságból lőni.

- Tudja, jóember, hogy a verekedés, úgy látszik, éppolyan rendszeres és célszerű tudomány, mint a harcászat?

- Mindig arra kell vigyázni, hogy maga üsse az elsőt, felség. Ez nagyon fontos.

- A katonaiskola szerint is az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.

- És egy söröskancsót vagy széklábat. Aztán durr bele!

- Az mi?

- Olyasmi, mint a suhi, csak később gyógyul, és a sértett munkabírását erősen csökkenti... Mindig gyorsnak lenni!

- Napóleon szerint is a gyorsaság fél siker...

- Tüskés Vaneknek is ez a véleménye. Úgy mondja, hogy az nevet utoljára, aki először üt...

- Azt hiszem... ilyesmire nem kerülhet sor... Egy uralkodó mégsem mehet ilyen messzire a tapasztalásban.

- Azért nem árt az ilyent tudni. A ka